A gólgyártást Renato kezdte...

A 2-0-s vezetés ellenére a Sevilla trénere, Juande Ramos cserélt a szünetben. Igaz, támadót középpályásra, azaz arra lehetett számítani, hogy biztos előnyük tudatában majd visszább állnak, de nem. A második félidő is úgy kezdődött, ahogyan az első: sevillai lehetőségekkel.

Emellett a játék küzdőszelleme dominált, az első negyedórában, amikor is ennek köszönhetően négy sárga lapot is ki kellett osztania az olasz játékvezetőnek.

Az első negyedóra végén látta elérkezettnek az időt Frank Rijkaard arra, hogy ő is cseréljen, s egycsapásra – elsősorban az izlandi Gudjohnsen csatasorba állításának köszönhetően, aki többször is helyzetbe került – veszélyesebbé vált a Barca.

Igaz, ez azzal a kockázattal is járt, hogy hátul fellazulnak, s újabb gólt kapnak. Renato fejesénél például a kapufát is súrolta a labda, de az eredmény nem változott.

A Barca mintha el lett volna átkozva, sem Messi, sem Ronaldinho, sem Gudjohnsen, sem pedig Eto’o lövéseit nem kísérte siker. Aztán az utolsó percekben jött a kegyelemdöfés: Puyol buktatta a 16-oson belül Puertát,s az ezért megadott 11-esből Marseca vágta kíméletlenül a léc alá a labdát. Sőt a 94. percben Puerta a negyedik sevillai gólt is megszerezhette volna, de lövése elakadt Valdes kapusban.

Így tehát némi meglepetésre, de teljesen megérdemelten nyerte még ilyen arányban is a Sevilla az európai Szuperkupát, a teljesen enerváltan, s elképzelés nélkül játszó Barcelónával szemben, amelynek az első félidőben még helyzete sem volt.